Németország - Visszaemlékezés | Hazaút

Kinek hogy telt a karácsony? Remélem sok-sok ajándékot kaptatok. Nekem sikerült egy kicsit megfáznom, de egye fene hát még is csak tél van

Szóval a visszatérve itt van az ígért utolsó németországi bejegyzése, amit szerintem már vagy egy hónapja ígérgetek, de valahogy mindig elmaradt.

Vasárnap hajnali 4 kor keltünk, hogy tényleg az utolsó dolgokat is elpakoljuk, kicsit még kitakarítsunk. Én őszintén bevallom elég pazarló módon sok mindent kidobtam ugyanis rettentő nehéz volt a bőröndöm és 3 átszállás várt rám tehát fogkrém tusfürdő sampon kidobásra került.

Hazafele nem taxival mentünk ki a Hb.-re hanem a főszervező Brémában lakott így W és ő jöttek értünk segítettek bepakolni és indultunk is. Így az út körülbelül 40 perces volt. A kocsiban kellemes zene szólt  és a főszervezővel  nagyon jól elcsevegtünk, míg a Hb.-re értünk  hajnalok hajnalán 40 perc alatt többet beszéltem németül, mint egy nap az Olasz étterembe (ez volt a hátránya, hogy igazából az egész konyha olaszokból állt, mert kényelmesebb volt nekik az olasz, mint németül kommunikálni )

Ha jól emlékszek 8 kor indult a vonatunk, de mi már fél 8kor a peronon álltunk biztos, ami biztos. a vonat nem késett kényelmesen felpakoltunk és elfoglaltuk a helyünket majd jött az egy órás út. Az első átszállástól nagyon féltünk ugyanis 5 percünk volt átszállni, ami valljuk be 50 kilós bőrönddel és egyéb táskákkal elég nehéz. Szerencsénkre nem az állomás másik végében volt az a peron ahova a mi vontunk jött be így 3 perc alatt (elég gyors tempóban) átértünk itt már nehezebb volt felpakolni a bőröndöket, de megszenvedtünk vele és jöhetett is a 10 órás út. Az útalvással és tanulással telt ugyanis másnap reggel 7-től nekem már suli volt ráadást egy hétre rá szintvizsgám is volt, amiről fogalmam se volt, hogy mi és hogy lesz. 10 óra után St. Pöltenben szálltunk le ahol volt 40 percünk, úgyhogy kávézgattunk kicsit körbe néztünk (kár hogy csak ennyi időnk volt az állomás ajtajából látszott, hogy gyönyörűen volt kivilágítva a város). Itt már volt netem (köszönöm Ausztria) így már tudtam anyukámmal kommunikálni. Az állomáson kiírták, hogy 10 percet késik a vonat ennek nagyon nem örültünk ugyanis  St.Pölten egy sí paradicsom így érthető hogy marha hideg volt. Drága anyukám utána nézett és kiderült, hogy az interneten már nem 10 perc késés van írva, hanem 40 perc. Szóval 80 perc fagyoskodás után megérkezett a vonat, de nem úgy állt be, ahogy kéne. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a Németeknél meg azt Osztrákoknál van egy tábla, amelyik megmutatja, hogy fog beállni a vonat és hova álljunk, ha foglalt jegyünk van. Na, most mi megnéztük, de nem oda állt be szóval, amikor beállt a vonat

10 órán kersztül igy utaztunk mert
 nem fért máshova a bőrönd

futásnak eredtünk (50 kilos bőrönddel +táskák o.O) végül feladtuk 24 –es vagonnál felszálltunk (34-es vagon volt a miénk). És milyen jól tettem feldobtam a bőröndöt felléptem a vonatra és abban a pillanatban bezárult a vonta ajtaja mögöttem. Ezután 10 vagonnyi séta (szidtak minket, mint a bokrot.. utólag is mindenkinek bocsi, akinek a lábára mentünk ).Innentől mi már nyugiban utaztunk bár Bécsben úgy megtelt a vonat, hogy pisilni se tudtunk volna elmenni attól függetlenül az út kellemesen telt. Végül 30 perces késéssel megérkeztünk a Keletibe ahol a szüleim már vártak minket ugyan is barátnőm R vidéki haza már nem tudott volna menni a kollégium meg már nem engedte volna be ilyen későn. Hazaérve átadtam az ajándékokat, egy jót vacsiztunk .

Nos, ez volna az én Németországi történetem… Remélem az én történetem nem fejeződött be ezzel az úttal és remélem, hamarosan újra kinn lehetek.

Remélem, tetszett ez a bejegyzés hamarosan jövök egy újabb poszttal

Réka